Felhívás-tortaszépségverseny

Kedves olvasóim, kedves idetévedők! Kérlek benneteket, hogy április 23-áig minél többen lájkoljátok és osszátok meg az alábbi linken található tortámat! Előre is köszönöm! (a szavazáshoz facebook-fiók szükségeltetik)

IDE KATT

A krémek koronázatlan királynője: Meringue

A "cím" szabadfordítás. Lehetne vajas meringue, vajas meringue-krém. Első találkozásom ezzel a "csodával" nem volt túlságosan közvetlen. Egy videón pillantottam meg, természetesen egy amerikai videón. Hogy miért is természetesen?! Nos, a mai napig, ha a google-ba beírom, hogy meringue, ugyan kidob magyar nyelvű találatokat, azonban leginkább mást takarnak ezek a meringue-k, mint a videón felfedezett krém, mely nagyon jó torták belső töltelékének, külső bevonatnak, esetleg fondant vagy marcipán alá is kiváló. Azonnal utána kellett járnom, hogyan is készül. Mire is jó az e-mail?! Első kézből, a videón szereplő amerikai mestercukrásztól kaptam egy alapreceptet, melyet szinte azonnal kipróbáltam. Nem mondom, hogy elsőre sikerült, hiszen nagyon sok kitartás kell hozzá, laikusként el sem tudtam képzelni, hogy egy torta kedvéért fél órán át (vagy még tovább) kevergessem a krémet. De az íz és az állag minden időráfordítást megér! Tapasztalataim szerint óriási előnye egyrészt az, hogy szinte hófehér krémet is tudunk varázsolni belőle, másrészt pedig hűtés után kiválóan lehet a külső rétegen még simítani, ami ugye esztétikailag lényeges. Lehet színezni, lehet ízesíteni, gyümölcsökkel feldobni, egyszóval nagyon sokrétű. Érdemes kipróbálni!

 

A krémhez:

6 tojás fehérje
36 dkg rama és teavaj 1/3-2/3 arányban
30 dkg porcukor
1 csipet só

A tojások fehérjét a cukorral és a csipet sóval gőz fölött kemény habbá verem. Ez minimum 10 percet vesz majd igénybe! Ezután leveszem a gőzről, tovább keverem a habverővel, egészen addig, míg ki nem hűl, majd belekanalazom a lágy (akár kissé megmikrózott), de nem folyékony vajat és margarint. Ez sem két perces művelet, ezt egészen addig kell folytatni, míg a massza össze nem áll, kenhető, valóban krémes állagú lesz. 

Ez is feketeerdő- másképp

Minek után eredeti tervem, miszerint apukám szülinapjára cukorüveget készítek, a hűtővödör pedig maga a torta, meghiúsult, valami gyorsat, de finomat kellett összedobni. Anyukám a fekete erdőre szavazott, nekem viszont már kicsit sok volt belőle az utóbbi időben, így variáltam, ezért az alsó lapra vajas merinque került. Azt hiszem, ez az eddigi legfinomabb krém, melyet összehoztam és bármivel, de tényleg!, bármivel lehet ízesíteni!

A krémhez:

6 tojás fehérje
36 dkg rama és teavaj 1/3-2/3 arányban
30 dkg porcukor
1 csipet só

A tojások fehérjét a cukorral és a csipet sóval gőz fölött kemény habbá verem. Ez minimum 10 percet vesz majd igénybe! Ezután leveszem a gőzről, tovább keverem a habverővel, egészen addig, míg ki nem hűl, majd belekanalazom a lágy (akár kissé megmikrózott), de nem folyékony vajat és margarint. Ez sem két perces művelet, ezt egészen addig kell folytatni, míg a massza össze nem áll, kenhető, valóban krémes állagú lesz. Nagyon jó torták belső töltelékének, külső bevonatnak, esetleg fondant vagy marcipán alá is kiváló. Tapasztalataim szerint óriási előnye egyrészt az, hogy szinte hófehér krémet is tudunk varázsolni belőle, másrészt pedig hűtés után kiválóan lehet a külső rétegen még simítani, ami ugye esztétikailag lényeges.

A végleges - hamburgerzsemle

Annyi félét kipróbáltam már, feladom. Miután a Dallas benzinkút és étteremben megkóstoltuk az ott készülő, méretes hamburgereket, úgy döntöttem, nem keresem tovább a mekiben, börgerkingben, stb. helyeken kínált extrapuha zsemle receptjét, hiszen buci jellegben is készülhet nagyon puha és ízletes zsemle. Próbáltam felkutatni a vélhetően a Dallas számára készülő zsemle receptjét, vagy legalább egy alapreceptet, de a partnerként feltüntetett pékség még csak válaszra sem méltatott. Jeleztem, nem kérek semmiféle extratitkos receptet, csupán egy indulópontot. Így tovább kutakodtam és rátaláltam egy külföldi honlapon erre a kincsre. Eddig a puffancs receptekkel az volt a gondom, hogy számomra túlságosan laktatóak voltak, nem voltak eléggé levegősek, nagyon tömény és tömör volt a tésztájuk. Ebből a receptből -remélem, nem véletlenül és egyszeri alkalommal - sikerült sütnöm olyan zsemléket, amiket ha hamburgerként tálalok, nemcsak a zsemléktől lakom jól. A Dallas-zsemlének a közelébe sem ért, de úgy gondolom, maradok ennél. Nem túl édes, nem túl sós. Számomra pont jó. A többiek sem ellenkeztek.

Íme a recept:

Hozzávalók:

• 1 csésze víz
• 2 evőkanál vaj
• 1 tojás
• 3 1/4 csésze liszt
• 1/4 csésze cukor
• 1 teáskanál só
• 1/2 csomag friss élesztő

Nem szöszöltem, mindent belevágtam anyukám kenyérsütőjébe, dagasztó programon elkészítettem a tésztát, majd még kelés előtt a nyújtólapra borítottam, melyet természetesen megliszteztem. A tetejét is liszttel szórtam, tiszta konyharuhával lefedve, kb másfél órán át kelesztettem.

Kelesztés után 8 (ha nagyobb zsemléket szeretnénk, akkor 4 részre!) egyforma részre kell osztani, formázni, majd újabb (minimum) 30 perc pihenő következik a konyharuha alatt.  180-190 fokosra kell előmelegíteni a sütőt. Felvert tojás sárgájával vékonyan megkentem a zsemlék tetejét. Aranybarnára sütöttem.